NOVELLÁIM

2010. május 28., péntek

Egyedül

Elment, magamra hagyott,
Egyedül maradtam,
Egyedül a világban,
A világban, ahol minden elhagyatott.

Csak magam vagyok
Ebben az ürességben.
Nélküle kell, éljek a semmiségben,
Ahol egyedül vagyok.

Nem bírom Nélküle.
A szívem majd’ megszakad,
Pedig dobognia már nem szabad,
Mégis szüntelenül verdes.

Vége, tényleg vége.
Végleg elment, és soha nem jön vissza.
A fájdalom elviselhetetlen számomra,
És úgy érzem, az életemnek ezzel vége.

Így kell lennie,
Hisz létem mit sem ér,
Ha Ő hozzám nem ér,
S ajkai nem érinti az enyémeket.

Igen, ezt kell tennem!
Megszüntetem a fájdalmamat,
És vége lesz a megpróbáltatásoknak.
Igen, véget kell vetnem…!

Folytatása következik...

0 megjegyzés: