NOVELLÁIM

2010. május 16., vasárnap

Vers: Vége

Futok, futok és futok,
De akárhova is bújok.
Megtalál
És annyiszor érzem, hogy eljön a halál.

Az erdőbe rohanok,
A szívem őrült gyorsasággal veri a tam-tamot.
Hallom, hogy közelít felém,
Majd egy ágreccsenés.

Ismét rohanni kezdek a sötét erdőben.
Elbotlok egy kiálló fa gyökerében,
És tudom, hogy az üldözőm a hátam mögött van
Mellettem van.

Egy éles fájdalom a hátban,
Majd a hasban.
Fejemet hátradönti,
Hideg penge a nyakamat érinti.

Csurog a vér,
Ömlik a vér,
Én pedig fuldokolva zuhanok előre,
Majd minden sötétülni kezd körülöttem.

Vérrel telik meg a tüdőm,
És nem kapok levegőt.
Üldözőm gonosz kacaját hallom,
Majd végleg elnyom az „álom”.

0 megjegyzés: