Aki sosem lehet a Tiéd

Csak álltam, és néztem Őt, ahogy végzi a munkáját, rám se nézve, de tudja, hogy ott állok mögötte, mégsem szólít meg. Még köszönni sem köszön. Láthatatlan vagyok számára, mint a szellemek, akiket csak a fényképen lehet látni.
Szeretem már nagyon régóta, de nem tud róla, mert nem mondtam el neki. Mindent tönkretenne.
Még mindig Őt néztem, és közben végigpásztáztam szememmel testét.
Se nem túl izmos, se nem túl gebe, épp annyira jókötésű, mint amilyennek lennie kell.
Volt alkalmam párszor átölelni, és olyankor boldog voltam. Nagyon boldog.
Akkor kerültem hozzá igazán közel, éreztem édes illatát, ami belőle áradt, és legszívesebben soha, de soha többé nem engedtem volna el. Mégis megtettem. Meg kellett, hogy tegyem, hisz barátnője van, aki szebb és csinosabb, mint én.
Minden nap látom, ahogy ölelkeznek, csókolóznak. Engem sosem szeretne úgy, mint a kedvesét, de én szeretem, ezért kell elengednem Őt! Nem kínozhatom tovább magam! Nem!
Volt egyszer, hogy félreértettem a cselekvéseit, de nem vette észre.
Ő úgy tekint rám, mint barátra, a legjobb barátjára, akivel mindent megoszthat. Ha bánata van, akkor a vállán kisírhatja magát, ha tanács kell, akkor ad, és aki mellette áll jóban, rosszban.
Ilyen egy igaz barát.
Csak azzal nem számolt, hogy ez az igaz barát egyszer belé szeret, és minden egyes együtt töltött percben türtőztetnie kell magát, hogy ne lopjon Tőle egy-egy csókot, mikor mosolyogni látja. Pokolian nehéz.
Most mégsem köszön Nekem, csak tudnám, hogy miért nem. Talán megtudta, hogy többet érzek iránta, szimpla barátságnál, vagy egyszerűen nem akar Velem beszélgetni?
Sosem tetszettem neki, és sosem fogok. Meg is értem. Nem vagyok olyan szép, mint a címlapokon a fotómodellek. Nem vagyok olyan alkat.
A sors folyton keresztbe tesz az embernek. Nekünk mindig az kell, akit lehetetlen elérni.
Ha tetszik egy srác, az általában elérhetetlen, mert vagy nem tetszel neki, vagy barátnője van, vagy épp a saját neméhez vonzódik. Na, azt hívják szívásnak. Nálam az első kettő igaz.
Talán sosem fog elmúlni teljesen a szerelmem iránta, de halványodni, halványodni fog… egy idő után biztos.
Erre már rájöttem, és ha végleg le akarom zárni magamban ezt a dolgot, akkor ez ellen valamit tennem kell!
Lassú léptekkel közelebb mentem Hozzá, majd vállánál fogva magam felé fordítottam, és megcsókoltam.
Ajkai olyan édesek voltak, mint a frissen készült nektár, s olyan puha és meleg, hogy azt szavakkal lehetetlen kifejezni.
Nem húzódott el, mert annyira meglepődött, hogy mozdulni sem tudott.
Miután véget vetettem a csókunknak a szemébe néztem, majd kimondtam, ami egy ideje nem hagy nyugodni.
- Szeretlek.
Szólni sem tudott. Még egy ideig Őt néztem, majd megfordultam, és a kijárat felé mentem, végül kiléptem, nemcsak a helyiségből, hanem az életéből is. Örökre.
Ő az, aki sosem lehet a Tiéd.