Elment, magamra hagyott,
Egyedül maradtam,
Egyedül a világban,
A világban, ahol minden elhagyatott.
Csak magam vagyok
Ebben az ürességben.
Nélküle kell, éljek a semmiségben,
Ahol egyedül vagyok.
Nem bírom Nélküle.
A szívem majd’ megszakad,
Pedig dobognia már nem szabad,
Mégis szüntelenül verdes.
Vége, tényleg vége.
Végleg elment, és soha nem jön vissza.
A fájdalom elviselhetetlen számomra,
És úgy érzem, az életemnek ezzel vége.
Így kell lennie,
Hisz létem mit sem ér,
Ha Ő hozzám nem ér,
S ajkai nem érinti az enyémeket.
Igen, ezt kell tennem!
Megszüntetem a fájdalmamat,
És vége lesz a megpróbáltatásoknak.
Igen, véget kell vetnem…!
Folytatása következik...
2010. május 28., péntek
Egyedül
Bejegyezte: gicus19 dátum: 15:03
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése